Bevezetés – alapfogalmak
A Python egy általános célú, magas szintű, interaktív, objektum orientált programozási nyelv, melyet Guido van Rossum holland programozó kezdett el fejleszteni 1989 végén, majd hozott nyilvánosságra 1991-ben. A nyelv tervezési filozófiája az „olvashatóságot” és a programozói munka megkönnyítését helyezi előtérbe a futási sebességgel szemben.
A Python nyelv hordozható, azaz elérhető különféle Linux (Raspbian) és Windows operációs rendszerek, valamint macOS operációs rendszer alatt is. Ingyenes és korlátozás nélkül használható. Egyszerű szintaxis (-> az adott programozási nyelv formai szabályai) jellemzi, így tömör, könnyen olvasható programok írhatók Pythonban. A Python folyamatosan fejlődő nyelv, ami mögött lelkes felhasználók és fejlesztők közössége áll, akiknek többsége támogatja a szabad szoftvereket.
A Python értelmező és a sokrétű, alaposan kidolgozott alap-könyvtár (Standard Library) szabadon elérhető és felhasználható akár forráskódként, akár bináris formában minden jelentősebb platformra a Python weboldaláról. Ugyanitt találhatóak hivatkozások külső fejlesztésű modulokra, programokra és eszközökre, és kiegészítő dokumentációkra.
Telepítés – használat
A Python legfrissebb változata jelen segédlet írásának idején a 3.8.0 verzió. (Release Date: Oct. 14, 2019). Linux és macOS operációs rendszerek alatt általában alapból telepítve van a Python megfelelő verziója. A Raspberry Pi számítógépen futó Raspbian operációs rendszernek része a Python 3. A Windows operációs rendszer alá külön lehet letölteni és telepíteni a https://www.python.org oldalról.
A Python nyelvnek két nagy verziója van, a Python 3 és a Python 2. A Python 3 olyan újításokat tartalmaz, amik miatt a változat visszafelé nem kompatibilis a korábbi verzióval. Ebben a leírásban a Python 3-at használjuk, és ennek a telepítését javasoljuk az Olvasónak is.
A telepítés után indítható a Python Shell (héj) program, aminek parancsértelmező ablaka a következőképpen néz ki:
Az ablakban tesztelhetők a Python parancsok, ha program scriptet kívánunk írni, akkor a file menü new file menüpontjával tudunk ehhez ablakot nyitni.
Az ide begépelt parancsok nem kerülnek azonnal végrehajtásra, hanem mentés után a Run menü Runmodule parancsával futtathatók.
A Shell-ben tesztelhetjük a parancsokat. Példaként nézzük meg, hogy a Python hogyan kezeli a változókat! (-> a memóriának egy bizonyos rekeszét, amelyben adatokat kívánunk tárolni, és később visszaolvasni, változónak nevezzük és a nevével „hivatkozzuk”.)
Az egyszerű példában egyenként gépeljük be a sorokat, és mindegyik végén nyomjuk le az Enter billentyűt. Az első három sor egyszerű értékadás, amivel egyben definiáljuk is az a, b, c változók típusát is. Az „a” és a „b” változók számérték, a „c” pedig szöveg (string – karakterfüzér) tárolására alkalmas változó. A következő sorban a print parancs hatására a Shell kiírja a változók értékét.
Folytatva a gépelést a változók értékével műveleteket is végezhetünk:
Ha a változókkal nem csak egyszer szeretnénk elvégezni a műveleteket, akkor célszerű a parancsokat egy programban elhelyezni, így tetszőleges alkalommal tudjuk futtatni a scriptet.
a = int (input ("első szám:")) b = int (input ("második szám:")) print ("a két szám szorzata:", a*b)
A programban szereplő python 3 függvények:
input(prompt) adatbekérés felhasználótól. print() to display adatkiírás a konzolra.
Az input () függvény beolvas egy bemeneti eszközről, például a billentyűzetről egy bevitt sort, és azt karakterlánccá konvertálja. Ezt a bevitt karakterláncot felhasználhatjuk a Python kódban. Így olvashatjuk be pl. a műveletünkhöz a számokat. Az így bevitt adatok azonban még nem numerikus (szám) értékek, a művelet elvégzéshez számmá kell őket konvertálni. Erre szolgál az input függvény elé írt int (integer – egész szám) parancs, aminek hatására az „a” illetve a „b” változókba a string formátumban beolvasott értékek számmá konvertálva kerülnek beírásra.
A program illetve a futás eredménye a konzolon:
Ha nem csak egész számokkal szeretnénk műveleteket végezni, akkor az adatbevitelre használt változókat egész típusúról tizedes tört tárolására is alkalmas un. „float” típusúra kell változtatni. A program a változtatás után:
Az első lecke zárásaként nézzünk egy példát két karakteres típusú (string) adattal való műveletvégzésre!
A program futási eredménye: